Alapítványunk célja a hely- és hadtörténeti, illetve néprajzi gyűjtemények erkölcsi, szellemi és anyagi támogatása.
Évek óta működő tárlataink által mutatjuk be az érdeklődőknek a múlt megőrzött és feltárt emlékeit. Zámolyon a 200 éves Magtár épületében, míg Zsámbékon a volt „Rakétabázis” egy hangárjában.
Alapítványunk története röviden:
Történetünk 2003-ban kezdődött, amikor az alapítvány alapítója, Weimper Zoltán a Magyar Hadtudományi Társaság Csata és Hadszíntérkutató Szakosztályának kutatásvezetője Székesfehérvár térségében első hadirégészeti feltárásait végezte. Ekkor a második világháború nyomait kutatta neves magyar és német hadtörténészek támogatásával. Ennek eredményeit két évvel később Zámolyon és Sárkeresztesen, a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságának segítségével időszakos tárlatokban mutatta be. Az „Addig él az ember…” című kiállításra nem csak a helyi lakosok figyeltek fel, hanem a környező települések vezetői is. Zoltán megértette, hogy a történelmi múlt bemutatása nem csak a lakosok történelmi identitását erősíti, hanem mint turisztikai lehetőséget is tud biztosítani a gazdasági fejlődésben elmaradott településeknek. 2006-ban megalapította barátaival a német (Sch.K.E. e.V. – Schlacht und Kampffeldforschung in Europa – Csata és Hadszíntérkutatás Európában) történelmi egyesületet, aminek célja lett egy regionális helytörténeti gyűjtemény létrehozása. Egy évvel később a Zámolyi Önkormányzat erre a célra a település jelképét, az osztrák „Lamberg” család ma már 216 éves magtárépületét adta jelképesen bérbe Weimper Zoltánnak. A korához képest masszív, de megviselt épület mind a mai napig egy folyamatosan bővülő gyűjtemény otthona lett. Sárkeresztesen 2010-ben a Sárkeresztesért Egyesülettel közösen Zoltán egy szabadtéri tárlatot és tanösvényt hozott létre, majd Dunavarsányban is megkezdte történelmi kutatómunkáját. Az „orosz lokátorok” helyszínén, a „Panderoza Panzió” kezdeti időszakában felújította a volt szovjet légierő parancsnoki bunkerjét, ahol gyűjteményét egy állandó kiállítás keretében mind a mai napig meg lehet tekinteni. Így sikerült a tragikus balesetben elhunyt barátját, a szigetszentmiklósi Komócsi Zoltánt és repülőgép-gyűjteményét Dunavarsányra áthozni. Komócsi Zoltán még halála előtt megvásárolta a panziót és a bunkerrendszert. Halála sajnos megváltoztatta a közös terveket, de végül a Komócsi család megtartotta a kültéri gyűjteményt, és szerencsére tovább folytatta Komócsi Zoltán és Weimper Zoltán terveit. A történelmi turizmus és a jó együttműködés érdekében, Weimper Zoltán a bunkerben kiállított gyűjteményét ellenszolgáltatás nélkül átadta az új vezetőségnek. Egy alapítvány ötlete egyre jobban érett, mígnem a barátok és támogatók egy szükséges anyagi alapot hoztak létre. Az alapítvány fő célja a hadtörténeti és tematikus tárlatok létrehozása és népszerűsítése, illetve a turisztikai attrakciók, programok szervezése és ezek országos szintű összehangolása lett. Éppen ezért fontosnak, elengedhetetlennek tartjuk az együttműködések folyamatos kiépítését és az ötletek megvalósítását.